Miért a természet a legjobb díszlet? – Őszinte fotózás falak nélkül
Miért működik a természet fotózási helyszínként jobban, mint bármely stúdió? Gondolatok természetes portréfotózásról, jelenlétről és valódi képekről.
Sokan úgy érkeznek fotózásra, hogy már előre keresik a tökéletes hátteret. Egy szép falat. Egy letisztult teret. Valami „semlegeset”, ami nem vonja el a figyelmet róluk. Mintha a díszletnek láthatatlannak kellene lennie ahhoz, hogy a kép működjön.
Pedig a legjobb díszlet nem az, ami eltűnik.
Hanem az, ami megnyugtat.
A természet nem akar többnek látszani annál, ami. Nem igazodik trendekhez, nem tökéletes, nem kiszámítható. És pontosan ezért működik olyan jól fotózási közegként. Mert amikor kikerülünk a falak közül, valami más is történik. Lassan lejjebb kerül a váll. Mélyebb lesz a levegő. Csendesebb a figyelem.
A természetben nem kell „jól viselkedni”.
Nincs egyenes háttámla, nincs éles határ a térben, nincs az az érzés, hogy figyelnek. Az ember könnyebben elfelejti, hogy fényképezik. És amikor ez megtörténik, a képek is megváltoznak. Kevésbé kontrolláltak, kevésbé kiszámítottak, viszont sokkal őszintébbek.
A természet nem díszletként működik, hanem partnerként.
Reagál. Mozog. Él.
Egy szélfútta haj, egy árnyék az arcon, egy felhő, ami elhalad a nap előtt. Ezek nem hibák, hanem történetek. Olyan elemek, amiket nem lehet megtervezni, csak megengedni. És ezek azok a részletek, amiktől egy fotó nem csak szép lesz, hanem emlékezetes.
A stúdió biztonságos. Kiszámítható. Sok helyzetben tökéletesen működik. De a természet ad egy plusz réteget: szabadságot. Azt az érzést, hogy nem kell pontosan tudnod, mit csinálsz. Elég, ha jelen vagy. Elég, ha reagálsz arra, ami körülötted történik.
Ez különösen fontos azoknak, akik azt érzik, nem fotogének. Akik feszengenek zárt térben. Akiknek idő kell ahhoz, hogy megérkezzenek. A természet nem sürget. Nem kér számon. Nem vár el semmit.
És talán ez a legfontosabb.
A természetben készült képek nem egy adott pillanatról szólnak, hanem egy állapotról. Arról, ahogyan ott voltál. Ahogyan kapcsolódtál. Ahogyan lélegeztél. Ezek a képek nem akarnak tökéletesek lenni. Csak igazak.
Ezért választom újra és újra a természetet díszletként.
Mert nem elvesz a képből, hanem hozzáad.
Teret. Levegőt. Jelenlétet.
És ezek azok a dolgok, amikre igazán szükség van ahhoz, hogy egy fotó ne csak rólad szóljon, hanem neked is jelentsen valamit.
Ha közelebb áll hozzád a szabad tér, a természetes mozdulatok és az a fajta fotózás, ahol nem kell alkalmazkodnod a környezethez, hanem a környezet alkalmazkodik hozzád, akkor lehet, hogy ez a világ neked szól.
A jelentkezés nálam mindig egy beszélgetéssel kezdődik.