A szépség nem a tökéletességben lakik – őszinte portréfotózás elvárások nélkül

A szépség nem a tökéletességben kezdődik. Őszinte gondolatok portréfotózásról, önelfogadásról és valódi képekről azoknak, akik nem pózolni szeretnének.

Sokan azért nem állnak kamera elé, mert úgy érzik, még nem tartanak ott. Még nem elég magabiztosak, még nem olyan az arcuk, a testük, a mosolyuk. Mintha létezne egy láthatatlan határ, amit előbb át kellene lépni ahhoz, hogy egy portréfotózás egyáltalán szóba jöhessen.

Pedig a szépség nem ott kezdődik, ahol minden hibátlan.

Hanem ott, ahol már nem akarsz megfelelni.

A tökéletesség állandó kontrollt kíván. Megmondja, hogyan ülj, hogyan nézz, hogyan mosolyogj. A szépség ezzel szemben akkor jelenik meg, amikor ez a kontroll fellazul. Amikor már nem javítani akarsz magadon, hanem megengedni magadnak, hogy jelen legyél.

A portréfotózás sokak fejében még mindig arról szól, hogyan néznek ki. Valójában sokkal inkább arról, hogyan érzik magukat a fotózás közben. A kamera nem azért ijesztő, mert megmutat, hanem mert visszatükröz. És amit visszaad, az nem egy idealizált kép, hanem az aktuális valóság.

Az igazán erős portrék nem a tökéletes pillanatokból születnek. Hanem azokból, amikor valaki már nem próbálja irányítani, mit lásson róla a világ. Amikor a tekintet nem póz, hanem reakció. Amikor a mozdulat nem beállított, hanem ösztönös. Amikor az arc megpihen.

A tökéletesség gyorsan avul. Trendekhez, elvárásokhoz és korszakokhoz kötődik. Ami ma ideálisnak számít, holnap már elhalványul. A valódi képek viszont időtállók. Nem szorulnak magyarázatra, nem veszítenek az erejükből évekkel később sem.

Ezért van az, hogy egy jó portréfotó nem csak emlék, hanem lenyomat. Visszavisz egy érzéshez, egy időszakhoz, egy belső állapothoz. Nem azt mutatja, milyen voltál, hanem azt, hogyan voltál jelen.

Sokan attól tartanak, hogy nem elég érdekesek egy fotózáshoz. Pedig az érdekesség nem külső adottság. Ott van a csendekben, a félmosolyokban, az apró reakciókban. Ezek nem irányíthatók, csak megvárhatók.

Ezért fontos számomra, hogy a portréfotózás ne teljesítményhelyzet legyen. Ne időre menjen, ne elvárások mentén működjön. Amikor nincs sietség és nincs megfelelési kényszer, akkor történik meg az, ami valódi.

A szépség nem a tökéletességben lakik.
Hanem abban a pillanatban, amikor már nem akarod megjavítani magad.

És ha egyszer ezt meglátod egy képen, többé nem cseréled el egyetlen hibátlan változatra sem.