Van egy kép, amit valaki gyorsan készített rólad. Ránézel, és már jön is a gondolat: „Ugye mondtam, hogy nem vagyok fotogén.”

Lehet, hogy ismerős ez az érzés. Az is lehet, hogy emiatt inkább másokra bízod a közös fotókat, vagy halogatod a családi fotózást, hiába lenne jó végre neked is ott lenni az emlékekben.

Pedig abból, hogy egy képen idegennek látod magad, nem következik, hogy veled van baj. Egy fotó csak egyetlen pillanat, egyetlen nézőpont és egyetlen hangulat lenyomata. Nem tudja megmutatni azt, ahogyan beszélsz, ahogyan a gyerekedre nézel, vagy ahogyan a többiek melletted érzik magukat.

Nézzük meg, miért lehet ilyen erős ez az érzés.

1. A fényképen nem azt látod, amit a tükörben megszoktál

A tükörben naponta találkozol magaddal. Ismered az arcodat mozgás közben, a megszokott oldaladat, a mimikádat. Egy fényképen viszont hirtelen kívülről látod magad, ráadásul egy kimerevített pillanatban.

Ez önmagában elég ahhoz, hogy szokatlannak érezd a képet. Nem azért, mert rosszul nézel ki rajta, hanem mert nem az a látvány köszön vissza, amit nap mint nap ismersz.

Egy elkapott félmosoly vagy egy épp kimondott szó közben készült kép ritkán mond el mindent rólad. Csak könnyű úgy tekinteni rá, mintha igen.

2. Egy rossz élmény sokáig velünk maradhat

Lehet, hogy volt egy osztálykép, egy családi esemény vagy egy gyors telefonos fotó, amitől azóta is összeugrik benned valami. Talán megjegyzést is kaptál rá. Ilyenkor teljesen érthető, ha a következő kamerahelyzetben már előre figyeled magad.

Csakhogy amikor arra koncentrálunk, hogyan nézünk ki, sokkal nehezebb egyszerűen jelen lenni. A vállunk megfeszül, a mosolyunk óvatosabb lesz, és úgy érezzük, most valamit jól kell csinálni.

Pedig egy családi fotózáson nem vizsgázni kell. Nem kell tudnod, hová tedd a kezed, mikor nézz a kamerába, vagy hogyan állj. Ha ez a rész bizonytalanít el, ezt a cikket is elolvashatod: Mit csinálj, ha feszélyez a kamera?

3. A „fotogén” szó túl nagy terhet tesz ránk

Sokszor úgy beszélünk a fotogénségről, mintha valaki vagy fotogén lenne, vagy nem. Mintha egy velünk született adottság döntené el, hogy megérdemlünk-e jó képeket.

Én ezt máshogy látom. Egy képen számít a fény, a pillanat, a környezet, az is, mennyire érzed magad biztonságban. És számít az, hogy van-e idő megérkezni a helyzetbe.

Nem kell „jobban szerepelned” ahhoz, hogy olyan képek készüljenek, amelyekben magadra ismersz. Sokszor éppen akkor történik valami szép, amikor nem a kamerának próbálsz megfelelni, hanem a gyerekeddel vagy, sétálsz, nevetsz, megölelsz valakit.

4. Talán nem is a képpel van a legnehezebb dolgod

Előfordulhat, hogy nem maga a kamera zavar, hanem az a gondolat, amit a képről rögtön gondolsz: „Ez nem lehetek én.” „Mások biztosan jobban néznek ki.” „Majd akkor leszek rajta, ha…”

Ezek a mondatok nagyon fárasztóak tudnak lenni. És közben könnyen elviszik a figyelmet arról, miért is szeretnél közös képeket. Nem azért, hogy hibátlanul nézz ki rajtuk, hanem hogy megmaradjon egy időszak, amelyben együtt voltatok.

Nem kell minden elkészült képnek a kedvencednek lennie. De jó, ha nem egy régi bizonytalanság dönti el helyetted, hogy egyáltalán rákerülsz-e a közös képekre.

Mit segíthet, ha legközelebb fényképeznek?

Nem egy új pózt vagy trükköt mondanék elsőnek. Inkább ezt a három apróságot:

• Adj magadnak pár percet. Nem kell az első pillanatban oldottnak lenned.
• Figyelj arra, ami történik. A gyereked hangjára, a beszélgetésre, egy mozdulatra, nem arra, hogy éppen milyen az arcod.
• Mondd ki, ha feszengsz. Ez nem kellemetlen vallomás, hanem hasznos információ. Egy jó fotózásnak lehet saját ritmusa.

Ha a gyerekekkel való fotózás gondolata elbizonytalanít, itt találsz hozzá megnyugtató kiindulópontot: Családi fotózás gyerekkel: így ne legyen káosz.

Ha szeretnéd jobban megérteni, mi van a feszengés mögött

Készítettem egy rövid, 10 kérdéses tesztet azoknak, akik sokszor azt gondolják magukról, hogy nem fotogének. Nem azt mondja meg, hogyan kell kinézned, és nem minősít. Abban segít, hogy közelebb kerülj ahhoz, mi teheti kényelmesebbé számodra a kamera előtti helyzetet.

Kitöltöm a 2 perces fotogén tesztet

Lehet, hogy a következő fotón sem fogod azonnal ugyanazzal a szemmel nézni magad. De már az is sokat számít, ha nem a „nem vagyok fotogén” gondolata mondja ki helyetted az utolsó szót.

Martina