A borítóképen Martina, a cikk szerzője látható.
Van egy gondolat, ami sok szülőben felbukkan még azelőtt, hogy egyáltalán időpontot egyeztetnénk: „Mi lesz, ha a gyerekem nem működik együtt?”
Lehet, hogy épp dacos korszaka van. Lehet, hogy aznap rosszul aludt, vagy egyszerűen nem szereti, ha ismeretlen helyzetben megmondják neki, mit csináljon. Ilyenkor könnyű arra jutni, hogy a családi fotózást inkább majd egy nyugodtabb időszakra kell halasztani.
Csakhogy a közös képekhez nem tökéletesen együttműködő gyerek kell. Hanem egy olyan helyzet, ahol nem kell teljesítenie senkinek.
Nem vizsgahelyzet, hanem közös idő
Sokunk fejében él egy elképzelés a „jó” családi fotóról: mindenki a kamerára néz, mosolyog, tiszta a ruha, a gyerek pedig pont akkor viselkedik úgy, ahogyan kérjük. A valóság persze ritkán ilyen rendezett – és ettől még lehetnek igazán jó képek.
Egy családi fotózáson nem az a cél, hogy a gyerek hosszú percekig egy helyben maradjon. Lehet futni, levelet gyűjteni, összebújni, beszélgetni, kézen fogva sétálni. Néha még a tiltakozás vagy a kis szünet is része a történetnek.
A fényképeknek nem azt kell bizonyítaniuk, hogy minden pillanat hibátlan volt. Azt őrzik meg, milyen voltatok együtt ebben az időszakban.
Mi történik, ha épp nincs jó kedve?
Először is: semmi végzetes. Egy gyereknek nem kell az első percben feloldódnia. Van, aki kíváncsian érkezik, más inkább megfigyel egy ideig. Mindkettő teljesen rendben van.
Ilyenkor nem az a dolgotok, hogy gyorsan „jó hangulatot gyártsatok”. Adunk egy kis időt a megérkezésre. Lehet, hogy előbb csak mellettetek sétál, aztán egyszer csak megmutat valamit. Sokszor éppen ebből a lassabb kezdésből születnek a legtermészetesebb pillanatok.
Ha sír, elfárad vagy inkább ölbe kéredzkedik, az sem teszi tönkre a fotózást. Egy ölelés, egy megnyugtató mozdulat vagy pár perc pihenő is lehet olyan kép, amelyre később a legmelegebben néztek vissza.
Három dolog, ami valóban segít
1. Ne készítsd fel túl sok szabállyal
Elég annyit mondani neki, hogy sétáltok egyet, játszotok kicsit, és közben készülnek majd képek. Nem kell előre megígérnie, hogy mosolyog vagy szépen viselkedik. A túl sok elvárás csak nagyobb feszültséget tesz rátok.
2. Hagyjatok időt az indulásra
Nem kell az első tíz percnek „jól sikerülnie”. Ha van rá mód, érkezzetek néhány perccel korábban, hogy ne kapkodással kezdődjön az egész. A gyerekek megérzik, ha a felnőttek már az óra miatt aggódnak.
3. Figyeljetek egymásra, ne a kamerára
Nem kell állandóan azt keresnetek, hová nézzetek vagy mit csináljatok a kezetekkel. Elég, ha együtt vagytok: megfogjátok egymás kezét, válaszoltok egy kérdésre, nevetek valamin. A fotós dolga, hogy ezekből a mozdulatokból megőrizze, ami rólatok szól.
És ha a nap tényleg nehezebb?
Van olyan nap, amikor semmi nem úgy alakul, ahogyan elképzeltétek. Ez nem kudarc, és nem jelenti azt, hogy ne lennétek alkalmasak egy családi fotózásra. A gyerekeknek is vannak fáradtabb, érzékenyebb napjaik – nekünk, felnőtteknek is.
Egy jó fotózás nem attól jó, hogy minden terv szerint történik, hanem attól, hogy marad benne hely a valódi pillanatoknak. Nem kell tökéletes családnak látszanotok. Elég, ha a sajátotok vagytok.
Ha jól esne egy nyugodt első lépés
Ha még kérdés benned, hogyan működne ez a ti gyereketekkel, írd meg nyugodtan. Átbeszéljük, mi foglalkoztat, és együtt kitaláljuk, milyen ritmus lenne nektek kényelmes.
Ha a ruhák kiválasztása okoz inkább fejtörést, ezt a cikket is érdemes elolvasnod: Mit vegyünk fel családi fotózásra? (és mit NE).
