„Így jó?” „Nem tudom, mit csináljak.” Ismerős mondatok? Megmutatom, mi hangzik el szinte minden fotózás elején, és miért van ez rendben.
Ha lenne egy listám a leggyakrabban elhangzó mondatokról egy fotózás elején, akkor nagyjából minden alkalommal ugyanazok szerepelnének rajta. Nem azért, mert mindenki ugyanolyan. Hanem mert emberek vagyunk, hasonló félelmekkel.
Íme néhány klasszikus.
„Nem tudom, mit csináljak.”
Ez szinte mindig az első. És teljesen rendben van. Nem kell tudnod. A fotózás nem koreográfia. Nem baj, ha nincs terved.
„Így jó?”
Ez a mondat nem bizonytalanságot jelent, hanem figyelmet. Kapcsolódást. Azt, hogy szeretnél visszajelzést. És ez egy közös folyamatban teljesen természetes.
„Ez nagyon fura.”
Igen. Az. Egy kamera előtt állni furcsa. Idegen helyzet. Ezt kimondani nem probléma, hanem megkönnyebbülés.
„Nem szoktam ilyet csinálni.”
Pont ezért vagy itt. Senki nem azért jön fotózásra, mert ez a komfortzónája. Hanem azért, mert szeretne valamit megőrizni magából.
„Ugye nem nézek ki hülyén?”
Ez a kérdés szinte mindig mosolyt csal elő. Mert annyira emberi. És mert a válasz nem az, hogy „nem”, hanem az, hogy nem ez a lényeg.
Ezek a mondatok nem akadályai a fotózásnak.
Hanem részei.
Általában ezek után történik meg az első nevetés. Az első elengedés. Az első pillanat, amikor már nem a kamera van a középpontban, hanem az, aki előtte áll.
És onnantól minden sokkal könnyebb.
Ha megnyugtató számodra, hogy nem vagy egyedül ezekkel a mondatokkal, és nem kell „jól csinálnod” a fotózást, akkor lehet, hogy ez a folyamat neked való.
A jelentkezés nálam mindig egy beszélgetéssel kezdődik.