Amikor a nevetés fontosabb, mint a beállítás – őszinte pillanatok a fotózáson
Miért születnek a legerősebb képek akkor, amikor elengedjük a beállításokat? Gondolatok nevetésről, felszabadultságról és valódi fotózásról.
Van egy pont szinte minden fotózáson, amikor valami megváltozik. Amikor már nem az a kérdés, hova tedd a kezed, merre nézz, vagy hogy „jó-e így”. Hanem egyszer csak történik valami. Egy félmondat. Egy elszólás. Egy helyzet, amin nem lehet nem nevetni.
És abban a pillanatban minden másodlagossá válik.
A beállítások elengednek.
A test fellazul.
Az arc megmozdul.
A nevetés nem póz. Nem kérhető. Nem irányítható. És pontosan ezért olyan erős. Amikor valaki nevet egy fotózáson, nem szerepet játszik, hanem reagál. Nem megfelel, hanem jelen van.
Sokan azt gondolják, hogy a jó képekhez kontroll kell. Precíz beállítások. Tudatos mozdulatok. Pedig a legtöbbször épp az ellenkezője történik. A legerősebb képek akkor születnek, amikor a kontroll egy kicsit háttérbe lép.
A nevetés nem tökéletes.
Néha hangos. Néha esetlen. Néha túl sok.
De mindig igaz.
Amikor valaki nevet, nem figyeli magát. Nem ellenőrzi az arcát. Nem próbál jól kinézni. És ez az a pillanat, amikor a kamera végre nem akadály, hanem tanú lesz. Tanúja egy valódi reakciónak, egy őszinte érzelemnek.
Ez különösen fontos azoknak, akik félnek attól, hogy nem „jó alanyok”. Akik attól tartanak, hogy nem tudnak elég szépen, elég nyugodtan, elég természetesen viselkedni. A nevetés leveszi ezt a terhet. Nem kell tudni semmit. Nem kell csinálni semmit. Elég reagálni.
A beállítások segíthetnek. Keretet adhatnak. De nem ők adják az életet a képnek. A nevetés igen. Az a pillanat, amikor már nem a fotózás számít, hanem az, ami közben történik.
A jó fotó nem attól jó, hogy minden a helyén van.
Hanem attól, hogy van benne mozgás. Élet. Kapcsolódás.
És amikor évekkel később visszanézel egy ilyen képet, nem az jut eszedbe, hogy „itt milyen jól volt beállítva a fény”. Hanem az, hogy emlékszel arra a pillanatra. Arra a nevetésre. Arra az érzésre.
Ezért nem keresem a tökéletes beállítást mindenáron.
Inkább megvárom azt a pillanatot, amikor valami valódi történik.
Mert a nevetés nem díszít.
Hanem megmutat.
Ha közelebb áll hozzád az a fotózás, ahol nem a beállítások számítanak, hanem az, ami közben történik, akkor lehet, hogy jól fogod érezni magad ebben a folyamatban.
A jelentkezés nálam mindig egy beszélgetéssel kezdődik.