„Nem vagyunk fotogének” – és ez a legjobb hír a portréfotózásban
A fotogénség nem adottság. Miért jó hír, ha azt érzed, nem vagy fotogén, és hogyan születnek mégis valódi, erős portrék elvárások nélkül.
Kevés mondat hangzik el gyakrabban egy fotózás előtt, mint ez:
„Nem vagyok fotogén.”
Sokszor nevetés kíséri, néha mentegetőzés, néha már eleve egyfajta lemondás. Mintha ezzel előre felmentést adnánk magunknak arra, ha a képek nem úgy sikerülnek, ahogy elképzeltük. Mintha a fotogénség egy velünk született adottság lenne, ami vagy van, vagy nincs.
Pedig a fotogénség nem tulajdonság.
Hanem helyzet.
A „fotogén” emberekről készült képek mögött ritkán az áll, hogy valaki jobban néz ki másoknál. Sokkal inkább az, hogy biztonságban érzi magát. Tudja, hogy nem kell megfelelnie. Nem akarja kontrollálni, hogyan látják. És ettől felszabadul.
A kamera nem azt szereti, aki tökéletes.
A kamera azt szereti, aki jelen van.
Amikor valaki azt mondja magáról, hogy nem fotogén, valójában gyakran azt érti alatta, hogy feszeng. Hogy nem tud mit kezdeni a testével. Hogy nem szereti visszanézni magát. Hogy túl sok elvárás ül rajta. Ezek nem hibák. Ezek emberi reakciók.
És pontosan ezért jó hír, ha nem érzed magad fotogénnek.
Mert ilyenkor nincs mit fenntartani. Nincs szerep, amit játszani kellene. Nincs ideális arc, ideális mosoly, ideális pillanat. Van helyette idő. Figyelem. Megérkezés.
Az igazán erős portrék nem azoknál születnek, akik pontosan tudják, hogyan kell „jól kinézni” a képeken. Hanem azoknál, akik egy idő után elfelejtik, hogy fényképezik őket. Amikor már nem magukat figyelik, hanem egyszerűen ott vannak.
A fotogénség mítosza sok embert tart távol a fotózástól. Pedig a kamera nem válogat. Nem jutalmaz, nem büntet. Csak visszaadja azt, ami előtte van. És ha előtte egy valódi ember ül, akkor valódi képek születnek.
Ezért fontos, hogy a fotózás ne teljesítményhelyzet legyen. Ne arról szóljon, mit kell csinálni, hogyan kell állni, mikor kell mosolyogni. Hanem arról, hogy teret kapjon az, aki a kamera előtt van. A tempójával, a bizonytalanságával, a csendjével együtt.
A „nem vagyok fotogén” mondat nem akadály.
Hanem kiindulópont.
Onnan indulnak azok a sorozatok, amelyek nem csak azt mutatják meg, hogyan nézel ki, hanem azt is, hogyan vagy jelen. És ezek azok a képek, amelyekhez később vissza lehet térni. Amelyek nem fáradnak el, nem válnak idegenné.
Nem vagyunk fotogének.
És ez a legjobb hír.
Ha eddig azért halogattad a fotózást, mert azt érezted, nem vagy fotogén, lehet, hogy ez most pont neked szól.
Nálam a jelentkezés nem elvárás, hanem egy beszélgetés kezdete