Mit csinálj, ha feszélyez a kamera? (Semmit.) – Feszengés nélküli fotózás
Feszélyez a kamera? Nem baj. Mit csinálj fotózáson, ha zavar a fényképezőgép jelenléte, és miért nem kell ezen változtatnod.
Kevés dolog van, amit annyian mondanak egy fotózás elején, mint ezt:
„Egy kicsit feszélyez a kamera.”
Mintha ilyenkor rögtön következne a kérdés is:
Mit kellene csinálnom helyette?
Hogyan kellene másképp viselkednem?
Mit rontok el?
A rövid válasz: semmit.
A feszengés nem hiba. Nem akadály. Nem olyasmi, amit „le kell küzdeni”. A kamera előtti feszültség teljesen természetes reakció. Egy idegen helyzetre. Egy szokatlan figyelemre. Arra, hogy hirtelen láthatóvá válsz.
És ez rendben van.
A legtöbben azt hiszik, hogy a jó fotókhoz magabiztosság kell. Pedig a valóságban sokkal inkább biztonság kell. A magabiztosság gyakran csak később jön. Vagy egyáltalán nem. És ez nem baj.
A kamera nem azt keresi, aki nem feszeng.
Hanem azt, aki megengedheti magának, hogy feszengjen.
Amikor valaki megpróbálja elrejteni a bizonytalanságát, abból lesznek a merev pózok, az erőltetett mosolyok, a „csinálok valamit, csak történjen már”. Amikor viszont nem akarja eltüntetni, csak hagyja, hogy ott legyen, akkor történik valami más. A test lassan alkalmazkodik. A figyelem elmozdul. A jelenlét átveszi a helyét az önfigyelésnek.
A fotózás nem arról szól, hogy jól viselkedj a kamera előtt.
Hanem arról, hogy legyen időd megszokni a helyzetet.
Ezért fontos, hogy ne legyen sietség. Ne legyen elvárás. Ne legyen az az érzés, hogy „most már működnie kell”. A feszengés nem ellenség, hanem átmenet. Egy állapot, amin keresztül lehet menni, de nem kell kikerülni.
Sokan megkönnyebbülnek, amikor rájönnek: nem kell csinálniuk semmit. Nem kell pózolniuk. Nem kell „jó alanynak” lenniük. Elég, ha reagálnak arra, ami történik. Egy kérdésre. Egy gondolatra. Egy pillanatra.
A kamera előtti feszültség gyakran akkor oldódik fel, amikor már nem a kamerával foglalkozol. Amikor a figyelem átterelődik a beszélgetésre, a környezetre, egy mozdulatra, egy érzésre. És ez nem irányítás kérdése, hanem tér kérdése.
Ezért mondom mindig:
ha feszélyez a kamera, ne akard megszüntetni.
Hagyd ott.
Hagyd meg.
Engedd meg magadnak.
A legőszintébb képek nem akkor születnek, amikor már „nem zavar” a kamera, hanem akkor, amikor már nem fontos, hogy zavar-e.
És ez nem technika.
Ez figyelem.
Ha eddig azért tartottál a fotózástól, mert azt hitted, „tudnod kellene” mit csinálni a kamera előtt, lehet, hogy megnyugtató lesz ezt máshogy megtapasztalni.
Nálam a fotózás nem elvárásokkal kezdődik, hanem idővel és figyelemmel.