Miért más az otthoni fotózás? – Amikor a képek ott születnek, ahol az élet történik
Miért különleges az otthoni fotózás? Gondolatok biztonságról, őszinte pillanatokról és arról, miért születnek a legerősebb családi képek saját térben.
Miért más az otthoni fotózás?
Amikor valaki fotózásra gondol, a legtöbb esetben helyszínek jutnak eszébe. Egy park. Egy szép pad. Egy stúdió kanapéja. Olyan terek, amikről elhisszük, hogy „fotózásra valók”.
Pedig van egy hely, ami sokkal többet tud ezeknél.
Az otthon.
Az otthoni fotózás nem látványos. Nem trendi. Nincs benne „különleges helyszín”. És talán pont ezért nem annyira elterjedt nálunk. Pedig a legőszintébb pillanatok nagyon gyakran ott születnek, ahol már nem kell alkalmazkodni.
Az otthon biztonság.
Egy kanapé, amin nap mint nap összebújtok. Egy konyha, ahol reggelek zajlanak. Egy szoba, ahol a csend is ismerős. Ezek nem díszletek, hanem emlékekkel teli terek. Amikor valakit itt fotóznak, nem kell „megérkeznie” a helyzetbe. Már ott van.
Ezért más az, amikor egy család a saját kanapéján ül össze, mint amikor egy parkban egy padon próbál ugyanezt a közelséget megteremteni. Nem jobb vagy rosszabb, hanem más. A parkban mindig van egy kis figyelem kifelé. Az otthonban viszont minden befelé történik.
Egy stúdió kanapéja semleges. Tiszta. Kontrollált. Sokszor nagyon jól működik. De egy otthoni kanapé már ismer. Tudja, hogyan ültök rajta. Hol szokott lenni az a bizonyos mozdulat, az az automatikus összebújás, amit senki nem irányít.
Az otthoni fotózás nem pózokról szól.
Hanem állapotokról.
Arról, ahogy valaki mezítláb van. Ahogy leül a földre. Ahogy nem figyel arra, hogyan néz ki, mert nem érzi magát „megfigyelve”. Ezek a helyzetek ritkán jönnek létre idegen térben. Nem azért, mert ott nem lehetne jó képeket készíteni, hanem mert több idő kell hozzájuk.
Az otthon ezt az időt megadja.
Nálunk az otthoni fotózás még nem divat. És ez nagy kár. Mert ezek a képek nem arról szólnak, hogy „hol készült”, hanem arról, hogy hogyan éltek. Évekkel később nem az lesz a fontos, milyen volt a pad a parkban. Hanem az, hogy emlékszel arra a kanapéra. Arra a fényre. Arra az érzésre.
Az otthoni fotózás nem akar különleges lenni.
Csak igaz.
És pontosan ezért működik olyan erősen.
Ha úgy érzed, közel áll hozzád az a gondolat, hogy a képek ott szülessenek, ahol a mindennapjaid zajlanak, akkor érdemes lehet erről beszélgetnünk. Nem kötelező, nem elvárás. Csak egy gondolat, amit együtt tovább lehet bontani.
A jelentkezés nálam mindig egy beszélgetéssel kezdődik.